Végül nem lett zenebohóc

Az önirónia hatja át a Nagy János Trió művészetét. Az Erkel Ferenc-díjas zongorista, zeneszerző nem szereti túl komolyan venni önmagát, és ez a Magdolna Udvarban is érződött. A Yamcha művésznevű zenész tíz éve él Budafokon, s úgy érzi, hazatalált.

– Úgy hírlik, gyerekkorában zenebohóc akart lenni. Eleve elrendeltetett, hogy a zenéről fog szólni az élete?

– Az értesülést meg tudom erősíteni. Hozzáteszem, kubai bokszoló is szerettem volna lenni… Komolyra fordítva a szót, édesapám bárzongorista, nagyapám énekes volt, ő is sokat dolgozott az éjszakában. Ha így vesszük, a család szerepe elvitathatatlan. Gyerekkoromban sokat jártam cirkuszban, és nagyon megtetszett az, ahogy a zenebohócok hülyülnek, csintalankodnak, és ehhez társult a zene. El tudtam volna képzelni magam zenebohócként, aztán másképp alakult.

– A munkásságáról azt mondják, hogy ez a „zenebohóc” én, a könnyed, lezser viccelődés hallatszik a zenéiben. Egyetért?

– Örülnék, hogyha igaz lenne, mivel nem mindig szeretem magamat halálosan komolyan venni. Nyilván a zenénknek vannak komolyabb részei, de rengeteg vicces történet, játék is adódik a koncertek közben. Egy alkalommal duóval léptünk fel a Balatonnál. Az egész úton, tehát két órán keresztül végigbeszéltük – szinte ütemről ütemre – az egész műsort, hogy pontosan mi fog történni, mit és hogyan vezetünk át. Hát, nem úgy lett… Épphogy elkezdtünk játszani a szabadtéri színpadon, amikor megszólalt valami éles motorhang. Erre én rögtön „könyökkel mentem rá” a zongorára, mert hát azt nem lehetett elviselni. És láttam, hogy az énekesnő is csak motorhangokat hall. Na, onnantól minden tervet dobtunk a kukába, és free jazz koncertet adtunk.

– Ehhez képest Budafokon szinte minden sínen volt. Mik a tervek az ősszel, amint lemegy a fesztiválszezon?

– Október 26-án lesz a Freestyle Chamber Orchestra koncertünk a Müpában. A 16-18 fős nagy zenekarom – klasszikus kamerazenekar egy jazztrióval kiegészülve – már közel 20 éve működik. A szólisták között találjuk Szirtes Edina Mókust, Kézdi Lucát, Lantos Zoltánt, Pozsár Esztert, Zsemlye Sándort. Egészen különleges koncert lesz. Ezenkívül kiemelném, hogy Budafokon havonta egyszer csináljuk a Voyagers jazzklubot, ahol a Voyagers trió mellett vendégművészek lépnek fel. Az első szeptember 19-én Dresch Mihály lesz, őt követi László Attila, Gyárfás István és Makovics Dénes. A hely nem túl nagy, 30-40 ember fér el az Éger utcai házunk aljában lévő próbateremben. Tulajdonképpen lakáskoncertet rendezünk. Budafokot nagyon szeretjük. Tíz éve költöztünk ide, és hát, hogy mondjam… a legszebb álmaink válnak itt valóra. Még soha nem laktunk ilyen barátságos helyen. Megérkeztünk, hazaérkeztünk.

(Szilágyi László)

Fotók: Bach Máté